Itt van minden, amit a törökországi eseményekről tudni kell İmamoğlu letartóztatása után

Hosszú elemzést jelentetett meg a balkáni térséggel foglalkozó BALK Magazinban Magyarország egyik vezető Törökország-szakértője, az NKE John Lukacs Intézetének tudományos munkatársa, Egeresi Zoltán. Az elemzés a múlt héten kialakult törökországi belpolitikai helyzettel foglalkozik.

Egeresi rámutat: a letartóztatás és diplomamegvonás időzítésének különös pikantériát ad,

Miután minden más jelölt visszalépett, az esemény lényegében a népszerű İmamoğlu megkoronázása lett volna, „az államfőválasztás előtt három évvel a CHP be akarta biztosítani a közvélemény-kutatásokban eleve népszerű, esélyes kihívóját, s egyfajta rezsimváltás melletti népszavazást is tarthatott volna”. Egeresi megjegyzi: az előválasztás különlegessége, hogy nem csak a CHP-tagok, hanem minden állampolgár szavazhatott rajta, azaz mozgósítási szempontból messze túlmutat egy párt előválasztásán. (Az előválasztás egyébknt lezajlott, tizenötmillióan vettek részt rajta; ez tízmillióval kevesebb, mint ahány szavazatot az előző elnökjelöltjük, Kemal Kılıçdaroğlu kapott a 2023-as elnökválasztáson, de bő egymillióval több, mint ahányan az elnökválasztással párhuzamos parlamenti választáson a CHP-ra szavaztak.)

Ugyanakkor a kormánypárti közvélemény „a CHP-s politikusok korrupciós ügyeinek súlyosságára és a PKK 100 millió dolláros pénzügyi támogatására igyekszik felhívni a figyelmet”, azaz „súlyos harc dúl tehát a török közvélemény megnyerésére”.

Az İmamoğlu letartóztatása után kirobbant tiltakozásokat Egeresi „az utóbbi évek legnagyobb utcai megmozdulásaként” értelmezi: több százezren gyűltek össze a legnagyobb városokban, de „az emberek a kisebb, közép-anatóliai városokban is utcára mentek a kormány lemondását és a főpolgármester szabadon bocsátását követelve”, s a tiltakozások mögött egy emberként sorakozott fel az egyébként széttöredezett ellenzék. A rendőrségnek egyelőre nem sikerült felszámolnia a „jellemzően baloldali fiatalokból álló” tüntetéseket, bár tömegoszlató eszközöket már használtak, korlátozták a beutazást Isztambulba, számos újságírót őrizetbe vettek, X-fiókokat tiltottak be, és megtiltották a televízióknak a tüntetésekről való közvetítést. A tüntetéseken előrehozott választást követelt Özgür Özel, a CHP vezetője, valamint felszólalt İmamoğlu felesége, Dilek is, aki Egeresi szerint akár a férje mellett az egyik arca is lehet a mostani megmozdulásoknak.

Komoly probléma a török vezetés számára az is, hogy „a nemzetközi piacok idegesen reagáltak a belpolitikai fejleményekre, a tőzsde zuhant, a líra gyengülni kezdett”, s csak jegybanki intervencióval lehetett valamelyest stabilizálni.

Egeresi felhívja a figyelmet: könnyen elképzelhető, hogy ezek a tüntetések is kifulladnak majd, akárcsak a 2013-as Gezi parki tüntetéssorozat, melyek után „egy évvel később Erdoğan magabiztosan megnyerte az államfőválasztást”, viszont az ellenzéki tömegmegmozdulások mellett „a gazdasági károk is tetemesek lehetnek”, ha nem áll helyre a rend, s az ideges nemzetközi piacokon tovább gyengülő líra elhozhatja „a lassan csökkenő trendet mutató infláció újabb megugrását”, tovább súlyosbítva a török belpolitikai helyzetet.

Nyitókép: MEHMET ALI OZCAN / ANADOLU / Anadolu via AFP